Régen az avatott szemű mesterek ránézésre meg tudták állapítani egy épületről, hogy a benne élőkre jövedelmező, fejlődésben gazdag élet vár vagy keserű élet és romlás. Úgy tartották, hogy a szögletes vagy hosszúkás alakú, arányos méretű, egyszerű és takaros házak szerencsét hoznak; az aránytalanul nagy vagy kicsi, valamint a rozoga épületek pedig balszerencsét. Ez ésszerű, de egyúttal túlságosan leegyszerűsített is. Hiszen a felhőkarcolók nem éppen arányosan illeszkednek környezetükben, mégis azok jelentik a világ vezető kereskedelmi épületeit; a kerek épületekben pedig többnyire pezsgő üzleti élet zajlik – de vajon laknánk-e bennük? Minden helynek megvannak a maga előnyei és korlátai, ezáltal a szerepének megfelelően rendezhetjük be.

Számos fejlődést gátló (sha) hatást jegyeztek fel a környező épületek alakjára vonatkozóan, amelyek ártalmasak lehetnek vagy az adott épületre vagy a környezetére. Némelyek csupán zavaró gondolatokat, mások komoly baleseteket okozhatnak. Az alapvető stabilitási szempontok laza értelmezése az épületben lakók stabilitását sodorhatja veszélybe: a magas oszlopokra emelt vagy vékony lábakon nyugvó ház ingatag alapokat sejtet; az aránytalanul nagy felső emelet vagy tető a lakók életében jelentkezhet nehézségekként, teherként; a börtönrácshoz hasonló homlokzati oszlopok bezártságérzetet kelthetnek; a szokatlan, szabálytalan szerkezetű épület aránytalanságai miatt zavart okozhat a lakók életében.

Külsőleg figyelmet érdemel a telek alakja, belsőleg pedig az alaprajz szerkezete. A klasszikusok alapvetően a négyszögletű felépítést részesítik előnyben, bár felhívják a figyelmet, hogy természetellenes, nem előnyös a túl szabályos megvalósítás. A telek, illetve a helységek felépítésének javasolt arányosnak lennie a benne lévő épületekkel illetve lakókkal. Ha túl tágas, a qi szétszóródik; ha túl szűk, nem képes elég qit befogadni, esetleg elnyomó hatású lehet, kisebbségi érzésekre hajlamosíthat. Ezért nem előnyös például a háromszögletű telek vagy a közvetlenül a tető alatt kialakított szoba.

A yin és yang egyensúly a külső környezetet illetően többek közt a környező hegyek, fák (épületek, kerítések) és vizek (utak, terek), árnyékos és napsütötte részek, a magas és alacsony terepformák arányában nyilvánul meg. Az épületen belül ezeket a tömör falak és nyílászárók aránya, a közlekedők és zárt részek aránya, a helységek megvilágítottsága, a ház huzatossága s egyéb tényezők határozzák meg. Elsőrendű fontossággal bírnak az ajtók és ablakok, mert ún. qi-szájak (氣口 qi kou), amelyeken keresztül a házba bejuthat az éltető qi, ahogy az ember száján át a táplálék. Az előző két lépésben vázolt szempontok szerint megválaszthatjuk, milyen minőségű qi érkezik az qi-szájakhoz. Az ajtók és ablakok mérete és alakja meghatározza, hogy a ház mennyi qit képes befogadni és megtartani. Ha az ajtó szélesebb a szokásosnál, akkor több qi jut be, ám kevesebbet tud megőrizni a ház. Ha szűkebb a szokásosnál, akkor kevesebb qi jut be, de több is marad benn. Két egymással szemben lévő nyílászárón át akadálytalanul halad a qi, nem marad a házban – ezért tanácsos alkalmasan elhelyezni őket, lehetővé téve a qi szabad, de védett áramlását. A helyesen megválasztott arányok és az épületelemek egymáshoz való ésszerű viszonya a kedvező fengshui kialakításának kulcsa.

Hasonló alapelveken nyugszik a bútorok elrendezése is. Bizonyos bútorok, például a hálószobai ágy, az íróasztal vagy épp a tűzhely és az étkezőasztal kiemelt szerephez jutnak egészségügyi vagy pénzügyi helyzetünk szempontjából. A szabadon hagyott, nyílt területek segítik a qi áramlását, a masszív bútorok pedig segítenek megőrizni, adott helységben tartani a qit. Fontos, hogy ne alakuljon ki pangás, de ne is szóródjon szét a qi. Ezt a megfelelő arányok figyelembevételével érhetjük el. A védettség, stabilitás és a megfelelő környezet kialakításához a helyre ható erők részletes megismerése szükséges, amihez az alapvető tényezők figyelembe vételén túl nem ritkán összetett számításokat szokás alkalmazni. A tanácsadó eszközei az épületen belül is a formák (a bútorok alakja, bútorelemek összetett alakzatai) és a színek (beleértve a mintázatokat is) az időszerűség, a tájolás és a környezet függvényében. Persze nem ritkán más érzékszervekre gyakorolt hatások (hangok, illatok, a bútorok felülete, anyagösszetétele) is lényegesek lehetnek.

A berendezésekre ugyancsak alkalmazhatóak az épület szomszédságában lévő ártó hatásokra vonatkozó alapelvek. A hegyes tárgyak, a bútorok metsző élei, fülsértő zajok vagy orrfacsaró szagok a nyilvánvaló balesetveszélyen és kellemetlen érzéseken túl komolyabb bajokat is okozhatnak, ha túl sokáig tartózkodunk a közelükben. A zavaros gondolatok és érzelmek ugyanis előbb-utóbb zavaros tettekhez vezetnek, amelyeknek káros következményei lehetnek ránk és környezetünkre nézve is. A lélekemelő környezet a házon belül, a kényelmes bútorok, a melegséget sugárzó színek viszont segíthetik a gyógyulást, jó társasági légkört teremthetnek, ösztönözhetnek a munkában, helyes és előrevivő tettekre késztethetnek.