Számos ősi sírhely és épületmaradvány őrzi bizonyítékát annak, hogy a kínaiak egészen korán tanulmányozni kezdték a csillagok égi vándorlását, illetve a Nap járását. Településeiket, lakhelyeiket, valamint elhunyt őseik nyughelyét e folyamatokhoz igazodva, tudatosan választották és alakították ki, összhangban környezetükkel és tágabb értelemben a világegyetemmel. Egy jól megválasztott hely a túlélést jelenthette ínség vagy háború idején.

Régészeti leletek tanúskodnak arról, hogy lakhelyeket és fontosabb épületek bejáratait már a Banpo időszakban (i.e. V. évezred) is bizonyos csillagok és a Nap pályája szerint tájolták, hogy a lehető legjobban hasznosíthassák az éltető, meleget és világosságot adó napfényt. Ez később továbbfejlődött, és a Zhou-korban (i.e. 1046-256) már a fővárosok építését időzítették összetett égi mintákhoz. Az időszerűség és a tájolás tehát kezdettől fogva egyaránt fontos tényező volt, s kéz a kézben járt.

A qi összegyülemlésére leginkább alkalmas, védett hely, ún. vacok kínai elnevezése (穴 xue) szó szerint barlangot jelent, eredete a kínai civilizáció bölcsőjéig nyúlik vissza. A Sárga-folyó középső vízgyűjtő területéhez (főként Shanxi, Shaanxi, Gansu tartományok) tartozó Kínai-löszfennsíkon az embervájta barlanglakások tulajdonképp a legkedvezőbb feltételeket teremtették meg egy otthon számára. A lösz könnyen ásható, könnyen alakítható építőanyagot nyújtott; a lakások természetes módon remek hőháztartást biztosítottak (télen benn maradt a meleg, nyáron pedig kellemesen lehűlt a belső tér). Ezáltal a környező növényzetet alig kellett megritkítaniuk a szükségleteik ellátásához, a természettel összhangban, környezetük megkárosítása nélkül élhették életüket. A közelben található víz, valamint a könnyen művelhető, rendkívül termékeny talaj kiváló életkörülményeket jelentett. Az újkőkori Yangshao (avagy festett cserépedény) kultúra hat-hét évezreden át virágzott a lösz régiójában, és a Földön itt alakult ki legrégebben az öntözés nélküli mezőgazdálkodás, valamint a jégkorszakban (pleisztocén kor) is jégmentes maradt és menedéket nyújtott. Később itt haladt át Ázsia legfontosabb kereskedelmi útvonala, az Északi Selyemút is. Az emberiség történelme, kulturális és gazdasági fejlődése az egész világon szorosan összefonódott a löszös területek eloszlásával: az általuk lefedett ún. „búzaöv” a világ sűrűn lakott, legfejlettebb ipari és mezőgazdasági térsége. Nem véletlen tehát, hogy a 穴 kifejezése az ideális lakhely jelképévé vált.

Sajnos az évszázados erdőirtások következtében a Kínai-löszfennsík eredeti dús növényzete fokozatosan eltűnt, a talaj pusztulni kezdett, védtelenné vált az időjárás viszontagságaival (pl. erózió, porviharok, szélsőséges hőmérsékleti és csapadékviszonyok) szemben, egyre kedvezőtlenebb lakhellyé vált. A megváltozott környezeti és éghajlati viszonyok több millió áldozatot követeltek földrengések és összetett vízügyi gondok (nehezen kezelhető áradások, kedvezőtlen hordalékfelhalmozódás stb.) következtében. Szomorú bizonyítéka annak, hogy a meggondolatlan emberi beavatkozás micsoda károkat képes okozni egy eredetileg ideális élőhelyen. Ugyan néhány évtizede igyekeznek újraerdősíteni a területet, ám a pusztítással szemben ily későn cselekedni már nehéz.

A Henan-tartománybeli Puyang városában 1987-ben feltárt újkőkori (kb. i. e. 4000-re keltezett) sírban a maradványok körül kagylóhéjakból kirakott nevezetes csillagképekre bukkantak: a keleti oldalon az Égszínkék Sárkány, nyugati oldalon a Fehér Tigris, középen pedig az Északi Merítő (Nagygöncöl) szemléletes, jól azonosítható mására. A testek fejjel az ívelt déli oldal, lábbal a négyszögletes északi oldal felé feküdtek – vagyis az észak-déli mágneses tengely mentén. A sírhely kialakítása más, korabeli szertartási és közösségi helyekével egyetemben a „kerek Ég – négyszögletes Föld” kozmográfiáját idézi, ez az ábrázolás és a mögötte húzódó tudás tehát jóval az iránytűk feltalálása előtt létezett, amelyről jádetábla-leletek is tanúskodnak. Magát az észak-déli iránytengelyt is csillagászati megfigyelésekkel határozták meg. A Nagygöncöl csillagkép központi elhelyezése is egyértelmű kozmológiai utalás.

Felhasznált források:

• David W. Pankenier: The Cosmo-Political Background of Heaven's Mandate. Early China 20, 1995; 121-176. oldal
• Sarah M. Nelson, et al.: Archaeoastronomical Evidence for Wuism at the Hongshan Site of Niuheliang, 2006; 2. oldal
• Michael Y Mak, et al.: Research in Scientific Feng Shui and the Built Environment, City University of Hong Kong, 2009; 16-17., 68-69. oldal
• Makra László, Gál András: A varázslatos Kína, Szeged, magánkiadás, 1996; 91-96. oldal
• Elizabeth Moran, Val Biktashev, Joseph Yu: The Complete Idiot's Guide to Feng Shui, Pinguin Group, 2005; 36-37. oldal