„Tegyük fel, hogy minden Feng Shui iskola arra tanít, hogyan hozzuk egyensúlyba életünket és miként érjük el a jólétet. Egyes módszerek hatásosabbak, mások kevésbé azok. Némelyeket könnyebb elsajátítani és gyakorolni, másokhoz bölcsesség és hosszú évek kemény munkája szükséges. Ha ez a feltételezés helyes, akkor a különböző Feng Shui iskolákat párba lehet állítani az oktatás különböző szintjeivel. Ily módon a Feng Shui tanácsadókat kizárólag tudásszintjük és módszerük hatásossága alapján lehet osztályozni. Kivételt képeznek természetesen azok, akik számára ez csak a pénzről szól. Ők nem is Feng Shui tanácsadók.”

– Joseph Yu mester, 1999 júniusa

Egyre többet hallunk a feng shuiról, számos könyv jelent meg ebben a témában. Sokszor ellentmondásos információk, és tanácsok jutnak el hozzánk. Gyakori kérdés, kinek van igaza, melyik megoldás a helyes? Honnan ered ez a zűrzavar?

Yu mester fentebbi idézete rávilágít arra, hogy a gyakorlati szempontból lényeges különbözőségek nem abban rejlenek, hogy valaki kitesz-e egy delfinszobrocskát a Szerelem-sarokba, vagy egy korsótököt a falra, hanem hogy miért teszi ki. Vagyis az elméletek megértésének és a tudás alkalmazásának szintjében. Ha egy jól elhelyezett szép tárgy kellemes gondolatokat, elismerést hoz, örömet okoz a vendégeknek, akkor az egy működő „fengshui gyakorlat” az adott helyen és időben. De vajon miért is működik? Azért, mert különleges kisugárzásával kedvező energiákat teremt a helységben, vagy pusztán mert tetszik az embereknek, jól illett a környezetébe? Működne-e másoknál, máshol, máskor? Elengedhetetlen, hogy egy hiteles tanácsadó tisztában legyen az általa alkalmazott módszer elméleti hátterével, az okok és a hatás közti összefüggésekkel. E nélkül egy módszer hol működik, hol nem – csakis hiteles tudás birtokában lehet alkalmazni valamit az adott helyen és időben.

A hiteles tudás megszerzéséhez szükséges egy hiteles mester is, aki alapos elméleti és gyakorlati oktatásban részesíti a tanulót. Általában iskoláról, iskolaalapításról akkor szoktunk beszélni, ha egy mesternél több tanítvány tanulja ugyanazt. Azonban a Feng Shui esetében némi különbség van iskola (mint oktatási intézmény) és iskola (mint irányzat, eszmerendszer) között. Az utóbbira a kínaiak a 派 pai kifejezést használják, és adott témára vonatkozó ismeretek, tanítások rendszerezett összességeként is utalnak rá. Egy pai-nak lehetett több mestere, vagyis ugyanazt a tanítást oktathatta több mester is, akár különféle oktatási intézmények égisze alatt. Egy intézményben pedig akár többféle pai, vagyis irányzat tanításai is képviseltethetik magukat. A Feng Shui Research Center intézményében például a a Xuan Kong Pai (Idő-Tér Iskola) tanításai uralkodóak, de hozzáférhetünk a San He Pai (Hármas Összhang Iskola) irányzat bizonyos tanításaihoz is. Körünk iskolája tehát az FSRC, ahol bepillantást nyerhetünk különböző eszmerendszerek módszereibe is.

Több irányzat és ezen belül is több iskola alakult ki a hagyományos fengshui története során. A két legfőbb irányzatot a már említett San He Pai és a San Yuan Pai (Három Korszak Iskola) képviseli. Az ősi mesterek tudásukat féltve őrizték, és életük végén, az arra legalkalmasabbnak vélt tanítványt érte az a megtiszteltetés, hogy a mester átadta szellemi örökségét. Annak ellenére, hogy az alapelveket már egészen korai időkben lejegyezték (ld. Zöld Tarisznya klasszikusa, i.e. III. század), a mesterek egyéni tapasztalataikat és sajátos kiegészítéseiket, alkalmazott szertartásaikat kizárólag szóban adták át tanítványuknak. A nagymesterek körül így egyéni jegyeket mutató irányzatok alakultak ki. Ezek közül sok nem állta ki az idő próbáját és a feledés homályába veszett, vagy a feljegyzések semmisültek meg.

Az információhiányt egyesek sajátos elképzelésekkel, az eredeti elméletek – olykor önkényes – módosításával igyekeztek pótolni. Mások a transzcendentális magyarázatokat előnyben részesítették az ésszerű összefüggéseknél, és babonákkal övezett vallási köntösbe bújtatták a fengshuit. Kétségtelenül szükséges a korszerűsítés, néha az eltérő megközelítés is, ám nem tisztességes semmibe venni az ősi mesterek ésszerű, tapasztalatokon nyugvó elméleteit és módszereit egy új divat megteremtése érdekében. Persze az sem helyes, hogy a régi korok nagyjainak vállaira állva sütkérezünk az általuk megszerzett hírnévben és tiszteletben, vagy vakon, gondolkodás nélkül majmoljuk őket. A jelen kor tanácsadóinak épp oly fontos alaposan megérteniük az alapelveket, tisztán látniuk az összefüggéseket – hiszen csak így alkalmazhatják itt és most az ősi módszereket, szükség esetén finoman alakítva az elavult elgondolásokon.