Voltaképp a San Yuan irányzat részeként és kiegészítéseként jött létre a Song-korban (i.sz. 960-1279), ahogy a belsőépítészet fejlődésével a belső tér szerepe egyre fontosabbá vált, az alaprajzok és az épületek belső struktúrái egyre összetettebbé váltak. Alapeszméjét azonban már az első fengshui alapműben, a Huang Shigong (黄石公 Sárga Szikla mester) által i.e. 200 körül megírt Zöld Tarisznya klasszikusában lefektették. A Keleti Jin-dinasztia uralkodása idején élt Guo Pu 郭璞 (i.sz. 276-324) a Temetkezések könyvében többször is ebből idéz. Jiang Dahong nagymester a XVII. század során egy könyvbe összeszerkesztette a későbbi fengshui mesterek e műhöz fűzött írásaival – a Tang-kori (618–907) Elmélyedés a Zöld Tarisznya klasszikusában, illetve az Előszó a Zöld Tarisznya klasszikusához –, és saját kommentárokkal egészítette ki mindegyiket. Ezáltal egy átfogó, teljes körű megközelítést hozott vissza alkalmazásba, amely a külső és belső környezet elemzésére egyaránt alkalmas. A külső terepviszonyok és a belső lakótér részletei egyaránt hangsúlyos szerepet kapott. A Xuan Kong képletek alkalmasak leginkább összetettebb alaprajzok és építészeti struktúrák elemzésére, valamint arra, hogy az épületet a környező tájban (illetve településben) elfoglalt helyzete alapján mérjünk fel.

A Xuan Kong Iskola fő tanítása az, hogy az életünket az idő és a tér, valamint tetteink határozzák meg – más szóval a siker kulcsa jó időben és jó helyen megfelelően cselekedni.

Az „Idő” megnevezésére korábban használt Yuan (元 korszak) kifejezés helyére ekkorra a valóság misztikus oldalát érzékletesebben kifejező Xuan (玄 rejtélyes, sötét, mélységes) került. A Kong (空 űr, üresség), vagyis „Tér” kifejezéssel együtt jól visszaadja az eszme lényegét: a valóságban a hatások időben és térben viszonylagosak, ezért a felmérésnél szem előtt kell tartani a helyi sajátosságokat és az időbeni változásokat egyaránt, és mindezt a helyen tartózkodóktól függően értelmezni. Az Ég (idő), Föld (hely) és az Ember (résztvevők) hármasa ennél az iskolánál elengedhetetlen fontossággal bír és kölcsönösen függ egymástól. Bármelyik tényező figyelmen kívül hagyása hibákhoz, pontatlan elemzéshez vezet. Yu mester szavaival élve: „Nincs kötött kedvező irány. Nincs kötött kedvező időpont. Amikor az irány és idő összeillik, akkor kedvezőek. Ez a Feng Shui nagy titka.”

A Qing-kor végén Shen Zhureng (1849-1906) szélesebb körben terjesztette és közérthető magyarázatokkal látta el Jiang Dahong munkáit, felszabadítva ezzel a kötött módszerek hiányosságaitól szenvedő San He tanácsadókat és hiteles eszközt adott a kezükbe.

A Qing-kor végén és a Köztársaság korának elején hat Xuan Kong iskola létezett, valamennyi Jiang Dahongtól eredeztette magát. Mivel Jiang mester elzártan oktatta a módszereit, a kiváltságosok szűk körén kívül rekedt tanítványok saját értelmezése sokszor tévútra vezetett és irányzataik nem állták ki az idő próbáját. Mindössze a Zhang Zhongshan által alapított Wu Chang Pai (無常派) maradt fenn napjainkig, és Shen mester szorgalmas közreműködésével az ő tanításaikból ismerjük a Repülő Csillag módszer mai kivitelezését.

A legismertebb Xuan Kong módszerek:

• Xuan Kong Fei Xing (玄空飛星 Idő-Tér Repülő Csillag)
• Xuan Kong Da Gua (玄空大卦 Idő-Tér 64 Hexagram)
• Xuan Kong Liu Fa (玄空六法 Idő-Tér Hat Módszer)
• Xuan Kong Shui Fa (玄空水法 Idő-Tér Víz-módszerek)
• Zi Bai (紫白 Lila-Fehér (Repülő Csillag módszer))